Egy hálózat részei vagyunk!

Pár évvel ezelőtt kicsit megmosolyogtam magamban az előadót, amikor szent hittel a szemében magyarázta nekünk, hogy ma már mindenki — még helyi fűszeres is — a világpiacon versenyez. Aztán amikor a piacon nézelődve automatikusan a közeli bevásárlóközpontban kapható termékekkel és árakkal hasonlítottam össze a látottakat, megértettem, hogy igaza van. Lebomlottak a határok, sok új bevásárlóközpont épült, éppen annyira vannak tőlem, mint a helyi piac. A gyümölcsárus nénikének bizony a multikkal kell versenyeznie pénzemért.

Az informatikában, sőt az informatikai üzemeltetésben sincs ez  másként.  A dolgozónak biztosított személyi munkaállomásnak használhatóságban, felhasználói élményben az otthoni a szórakoztató elektronikai  eszközökkel kell versenyre kelnie.  Ma már a dolgozó zsebében néha nagyobb teljesítményű eszköz lapul, mint amit a munkához biztosítunk.  Otthon ráadásul már lassan a mosógép is az internetre van kötve. Nem csak a munkaállomásnak, de a személyenkénti internetelérésnek is meg van az “elvárt” sebessége, az elektronikus levelezésnek, a szövegszerkesztésnek és az összes személyi szolgáltatásnak megvan az “elvárt” minősége.

Nem értem

Komolyan mondom a héten átolvastam a költségvetési törvényt, a közbeszerzési törvényt, a belső szabályzatokat, de nem találom.

Megint az történt, hogy egy informatikai fejlesztő vállalkozás új szoftvert javasolt nekünk problémáink kezelésére, de a javasolt rendszer csak akkor használható teljes mértékben, ha minden érintett felhasználónk rendelkezik a gépén egy jogtiszta Microsoft Office példánnyal. (Az igényelt verzióra nem is emlékszem.)

Velünk élő szocializmus

“Munkahelyem internetkapcsolata biztonságosabb, mint a CIA és az FBI rendszere együttvéve, ami abból is látszik, hogy például az évszázad legmelegebb napjáról csak itthon tudtam lerántani a leplet, bent nem, mert a „meleg” szó – mindenki által ismert veszélyei okán – tiltólistára került.”

Vannak dolgok amik nem kopnak, nem  változnak meg bennünk. Valami ami a közösből van, valami amit a munkahelyünkön a munkavégzéshez kapunk, az még ma is  szabad préda.  Nekünk jár.  Legyen a főnökség gondja.

You publish, we deliver

ígéri egy szolgáltatás amit nem régen fedeztem fel.  RSS feedek alapján kézbesíti a friss tartalmat facebook, Google Buzz, Twitter LinkedIn oldalakra.  Idáig a NetworkedBlogs -t használtam arra, hogy a facebookra tartalmat töltögessek automatikusan. A NetworkedBlogs roppant szimpatikus de egy kicsit többet tud mint ami nekem kell.

A dlvr.it pont annyit tud, mint amennyit ígér, ráadásul szinte azonnal kézbesít. Minden egyes kézbesített bejegyzésről statisztikát vezet minimalista módon, de a hasznos információt tartalmazva.

Roppant egyszerűen működik, pár nap alatt stabil, megbízható és szimpatikus volt.

Költség és kooperáció

A válság elején mindenki a saját elképzelése vagy érdeke alapján fogalmazta meg a kivezető utat, a túlélési stratégiát, a nehéz időszakot túlélni és  a későbbi növekedést megalapozni képes architektúrát, technológiát. A tapasztalatokat lassan lehet gyűjtögetni.

Két érdekes véleményt hallottam mostanában:

“Nem tudjuk tovább megtartani az iktató szoftverünk, évek óta bevált kereskedelmi infrastruktúráját” jelezte nekem egy beszélgetésen az egyik ismerősöm.

Adatbáziskezelőt és dokumentumtárat is váltani szeretnének, mert a licenc költség és a bevállalandó kötöttségek ledarálják az amúgy is szűkös nyereséget. A MySQL vagy a PostgreSQL a megcélzott  adatbáziskezelő, az Alfresco  pedig az alkalmasnak tűnő vállalati dokumentumtár.

Searchable, Shareable, Likeable…

Az elmúlt pár napban szinte mindenütt a Facebook Like gombról lehetett olvasni. Az új trend, az új cél a szerethető weboldal.

Innentől nem elég, hogy egy weblap jó helyen szerepel a google kereső találati listáján – amihez alapvetően arra van szükség, hogy az oldal a sok linkelés/hivatkozás révén hitelesebbnek tűnjön társainál – nem elég a megosztási lehetőségek biztosítása, hogy az olvasók az értékesnek ítélt tartalmat kiássák és a többi érdeklődővel megosszák, mostantól ha valaki azt akarja, hogy beszéljenek az oldaláról / blog bejegyzéséről, akkor az oldalnak szerethetőnek is kell lennie

OpenSuse Community

Mindig elfelejtem ezért most ide is felírom :
Az OpenSUSE Community címe: http://opensuse-community.org
Ezen belül a Restricted formats kezelése: http://opensuse-community.org/Restricted_Formats

openSUSE for MSI Wind :)

Kicsit izgultam pár hete, amikor befészkeltem magam a kellemes MSI Wind U100-ba. Az előre telepített WinXP-t gyorsan legyalultam. Elolvastam több leírást és nem tűnt fáklyás menetnek a linux telepítés. A wifi, a web kamera mind, mind problémás. Nem is beszélve az állítólagos wind felhasználókról akik visszavitték a boltba a windjüket, mert nem ment nekik a zsinór nélküli kapcsolat linux alatt.

Engem keményebb fából faragtak, de el kell ismerjem, hogy első körben én is elbuktam. Bár felkúszott a openSUSE 11 de a wifi kártyát csak az ndiswrapper-rel sikerült életre lehelnem, a web kamerát meg feladtam, mert nem boldogultam vele egy órán át. Az X beállításokkal is küszködtem. Végül visszatértem a stabil 10.3-ra. Nem okozott nagy boldogságot de legalább működött. A NetworkManager kifejezetten idegesített. Már majdnem meggyőztem magam, hogy a gép hw hibás.

Ma kipróbáltam a 11.1-et. Simán települt, minden hw elemet felismert és kezel. Van natív wifi, web kamera támogatás stb. Király! Köszönöm, nektek is Boldog Újévet!

Hol vannak a jó magyar szakemberek?

Érdekes kérdés. Több blog bejegyzést olvastam ma végig. Miért van ilyen kevés, európai szinten észlelhető szoftver?,   a jó programozó hiánya és végül ahol a témát elkezdtem : szakemberek hiánya. Összegezve a képet elmondhatjuk, hogy a legendásan húzó iparágnak tervezett magyar informatika utánpótlási, illetve kitörési nehézségekkel küzd. A cégek nehezen találnak megfelelő fejlesztőt. Nincs, illetve nagyon kevés olyan “szabad” informatikust találni, aki tényleg rendelkezik készség szintű ismeretekkel a nélkülözhetetlen technológiákban, mind szoftver fejlesztő, mind platform fejlesztő területen. A magyar vállalkozások nem tudnak, nem akarnak kitörni a magyar “piac” (pocsolya) keretei közül. Nem képesek európai szinten dolgozni, gondolkozni, fejlődni.

Fordulópont

Többszöri nekirugaszkodásra olvastam el pár hónapja Malcolm Gladwell, Fordulópont (Tipping point) című — ahogy a szerző nevezi — intellektuális kalandregényét (?). Meg kell mondjam nehezen ment. Nem szeretem az áltudományos, ködös, bonyolult és hosszadalmas fejtegetéseket. De maga az alapgondolat, hogy életünkben sok minden társadalmi járványokkal magyarázható megtetszett. “Fordulópont ez az a különös pillanat, amikor egy ötlet, trend, vagy viselkedés hirtelen elszabadul, és járványszerűen, megállíthatatlanul terjedni kezd. Pontosan úgy, ahogy egy influenzás ember képes járványt kirobbantani, egy kicsiny, ám precízen kiszámított mozdulat is képes divatossá, népszerűvé tenni termékeket vagy tevékenységeket. De vajon mitől van éppen ott egy-egy fordulópont, ahol van: mitől válik egy jelenség éppen az adott ponton tömegmozgalommá, miért éppen azon a ponton lesz egy viselkedésformából trend vagy egy viseletből mindenkire átragadó divatőrület?”