Komolyan mondom a héten átolvastam a költségvetési törvényt, a közbeszerzési törvényt, a belső szabályzatokat, de nem találom.
Megint az történt, hogy egy informatikai fejlesztő vállalkozás új szoftvert javasolt nekünk problémáink kezelésére, de a javasolt rendszer csak akkor használható teljes mértékben, ha minden érintett felhasználónk rendelkezik a gépén egy jogtiszta Microsoft Office példánnyal. (Az igényelt verzióra nem is emlékszem.)
Mennyi is a felhasználói létszám? Ha tényleg rászeretnénk lépni az elektronikus útra, akkor minimum ezer. Ha csak részlegesen akkor 50.
Természetesen a mézesmadzag elhúzásakor ez az apró információ rejtve akart maradni. Az ismertetett ajánlatba csak szoftver beszerzési és bérleti ára került.
Vélhetően teljesen agyalágyult vagyok, nem ismerem a szabályozást és a lehetőségeket. Valahol biztosan le van írva, hogy ha olyan szoftvert vásárlok ami csak akkor működik ha van MS Office telepítve a munkaállomásokon, akkor a pénzügyi kormányzat megnöveli a költségvetésünket a szükséges MS licencek árával.
Komolyan mondom a héten megint átolvastam mindent, de nem találom. A hiba biztos az én készülékemben van, mert nem hiszem el, hogy egy értelmiségiekre építő informatikai vállalkozás nem fogja fel, hogy ha sok (legalább ezer) MS licence megvásárlására kényszerít, akkor nem marad másra, konkrétan az Ő fejlesztésének megvásárlására, pénzem.
Ha valaki MS szoftverek meglétére építi saját fejlesztését, akkor szerintem saját maga ellen dolgozik. Hacsak nincs valahol leírva, hogy ebben az esetben megemelik a beruházási keretünket.
Nem értem. Nincs mese keresek tovább …
Addig nem fog működni a szoftver közbeszerzés, amíg meg nem követelik, hogy csak nyílt lincencű egyéb szoftvereket használhat a megvásárolni kívánt szoftver. Beleértve az operációs rendszert is. Másfél éve használok Ubuntu Linuxot és mára minden korábban vindóz alatt használt funkciót ki tudtam váltani szabad szoftveres megoldással (meg egy csomó újat már csak Linux alatt tudok, hiszen másra nincs szükségem). Van, ahol egy kicsit kényelmetlenebb, máshol meg jobb megoldásokat találtam, mint vindóz alatt. A színvonal nekem tökéletesen megfelel, a termelékenységem – minden szoftver vásárláskor ugye ez az alapvető megfontolás – nem csökkent a szabad szoftverekre történt átállással. Ezt is tanulni kell, mint a vindózt, és ha megtanultad ugyanolyan könnyű használni. Én már itt is túl vagyok az alapvető tanulási beruházáson, s aki már egyszer így járt, nem fog visszatérni M$ szoftverekre.
.
Az M$ Office-ról meg annyi a véleményem, hogy 1000 emberből nagyon nagy jóindulattal legfeljebb egyet lehet találni, akinek az OpenOffice ne felelne meg. Én már 10 éve csak OpenOffice-ot használok (egy hosszú könyv írásakor, formázásakor a Word állandóan összeomlott, ez volt az eredeti váltási indok, akkor még StartOffice volt a neve), és soha nem éreztem, hogy kevesebbet tudnék megtenni, mint az M$ Office-osok. Ráadásul az OpenOffice fájlformátuma valóban szabványos és sok szoftver tudja megnyitni, így arra sokkal biztosabban lehetne állami kommunikációt alapozni. A másfél éve történt operációs rendszer váltást meg a notebook-om ismételt ellopása okozta, s megint könyörögni kellett volna a Microsoft-nak az XP újratelepítéséért egy új hardverre. Nekem a kérés nagy szégyen, ezért inkább váltottam Linuxra.
.
Szóval alapszoftver szinten nincs semmi, ami a vindóz használatára kényszeríteni az államot, csak a mutyi, csak a korrupció – meg persze a folyamatos amerikai politikai, katonai nyomás, hogy fizessünk nekik licencdíjat. Na nem nyíltan, csak úgy suttyomban, fű alatt – ahogy az egész világon teszik. Ennek kellene végre ellenállni.
Egyetértünk, határozott állami szerepvállalásra van szükség, nem csak a szabályozás, de példamutatás, az oktatás és fejlesztéspolitika területén is. Szavakban és tervekben sokan pártolják a nyílt forráskódú megoldásokat, de belevágni nem sokan mernek. Nem azért mert nem jó szakemberek, hanem azért mert:
„A világi bölcsesség arra tanít, hogy kevésbé árt a hírnévnek ha valaki konvencionális módon megbukik, mintha nem konvencionális módon ér el sikert.” (Keynes).